Éjjel

Beteg vagyok, lázas vagyok, fülzúgásom van és beszélni nem tudok. Úgy néz ki, utolért a szokásos téli karácsony előtti lebetegedés. 0.03 van, és én politikai ideológiákat boncolgatok félkómás állapotban. Hogy miért? Jó kérdés. Ideje egy kicsit végre magammal törődnöm, és tudatosan pihenésre törekednem. Nem is vágyom most semmi másra, csak a kedvenc zöld színű plüsstakarómra, egy fájdalomcsillapítóra és egy jó könyvre. Normál esetben ilyenkor félni szoktam. Már amikor nincsen itthon apu. Mert mi egy erdő széli házikóban lakunk, ami igencsak félelmetes egy vigyázó apa nélkül. Sok erre felé a betörés, én meg sok thrillert néztem régebben,már amikor még nem laktunk itt. Most már a legvadabb rémképek vannak a fejemben, hogy mikor és hogyan fognak elrabolni az egyik váratlan éjszaka. De most valamiért nem félek. Talán azért, mert betegen és lázasan valószínűleg egy rablónak se kellenék. Sőt, még el is ijeszteném őket. Mindenesetre a betegség egy más tudatállapot, egy olyan, amiben az ember újra mesékre és anya csinálta forró gyógyteára vágyakozik. Jó éjt!