Napola

Muszáj egy kis kitérőt tennem a tegnap késő este látott film miatt. Már rég nem láttam ilyen zseniális és megindító filmet, mint a Napola - A Führer elit csapata. Sok második világháborús náci témájú filmet láttam már, de ez kiemelkedik közülük.

,,Németország 1942 A Hitler-rezsim politikai és katonai hatalma csúcsán van. A berlini Wedding munkáskörnyékről származó 17 éves Friedrich Weimer kiváló bokszoló. Tehetsége megnyitja előtte a Birodalom jövendő elitjét képző, politikai oktatási intézmény a Napola Allenstein kapuit. Friedrich ebben élete nagy lehetőségét látja, hogy megszabaduljon osztálya korlátaitól. Szülei akarata ellenére jelentkezik a neves iskolába. E számára idegen világban, melyben a nemzeti szocialista képzés és rend uralkodik, kemény konkurenciaharcra és váratlan bajtársiasságra talál egyszerre. Egy szökött hadifoglyok elleni szörnyű bevetés és az egyre mélyülő barátsága a csendes és okos Albrecht Steinnel választás elé állítják Friedrichet mely egyúttal fiatalsága végét is jelenti."

Íme a rövid tartalom, ha esetleg nem ismernétek fel a filmet. (Bár vicces ez a többesszám, hiszen nagy valószínűséggel csak magammal beszélgetek itt.) Érdekes tényező, hogy ez egy német film, és nem egy amerikai hatásvadász sztárrendező csinálta ,,műholocaust" , aki ráadásul nagy valószínűséggel semmit sem tud az igazi holocaustról. Valahogy a német rendezésű második világháborús filmek mindig sokkal igazabbak, nyersebbek és igyekeznek a kemény valóságot megmutatni mindenféle sallangok nélkül. Német rendezésű továbbá a Bukás, és a Sophie Scholl is, melyek mind nagyszerű alkotások.

Igaz, a Napolában a második világháború csak egy kerete, egy díszlete a történetnek, a valódi háború itt a lélekben valósul meg. Éppen ezért tetszett ennyire a film. Nem volt benne túlzott öldöklés, látványos haláltáborok és még maga Hitler sem jelent meg a filmben. Egy egyszerű, indoor térben játszódó, ám mégis megrázó filmről van itt szó. Egy bamba tekintetű, naiv, szőke hajú és kék szemű fiúról szól, aki szeretne valamit elérni az életben. Fogalma sincsen arról, mi vár rá, és mit is jelent Hitlerjugendnek lenni, egyszerűen csak bizonyítani akar, és kitörni az egyszerű, kispolgári életéből. Az iskolában megismerkedik az igaz barátság fogalmával, a könyörtelenséggel, a szadizmussal, a hitleri eszmerendszerrel, és az embertelenséggel. Tulajdonképpen egy lélektani fejlődéstörténet ez a film, ahol a főhős előtt egyre tisztábbá válik,hogy ez nem az az elit iskola, amit ő otthon elképzelt, hanem egy gyilkológépeket gyártó műhely tele hamis demagógiával.

Úgy gondolom, hogy ez a fim abszolút méltó arra, hogy a kötelezők csokrába foglaljuk, mint ahogyan Kertész Imre Sorstalanságát, vagy a Schindler listáját is.